Trauma Tükörképe: Amikor a Nevelőszülő saját vesztesége befolyásolja a gondozást – A veszteségfeldolgozás és a trauma-Informált gondoskodás pszichodinamikája
I. Bevezetés: A nevelőszülőség mint gyógyító, de kettős helyzet
A nevelőszülők kulcsszerepet töltenek be a családi alapú gyermekvédelemben.1 Feladatuk rendkívül komplex, mivel két traumatizált élettörténet metszéspontjában állnak: a nevelésbe vett gyermek mérgező stresszel és kapcsolati traumákkal terhelt múltja, valamint a nevelőszülő saját, gyakran feldolgozatlan veszteségei. Bár a nevelőszülői döntéseket elsősorban az altruizmus és az empátia vezérli , ez a segítőkészség tudattalanul a saját múltbeli érzelmi hiányok pótlásának vágyából is fakadhat, ami sebezhetővé teheti a nevelési kapcsolatot.
II. A Traumatizált gyermek világa: A mérgező stressz öröksége
A nevelésbe vett gyermekek korai traumái kötődési zavarok formájában nyilvánulnak meg. Fontos tudni, hogy míg a Reaktív Kötődési Zavart (RAD) a biztonságos környezet megszüntetheti, a Gátolatlan Társas Kapcsolati Zavart (DAD) tünetei évekig fennmaradhatnak a gondoskodó elhelyezés ellenére is.
A gyermekeknél jelentkező, "mérgező stressz" okozta tartós aktiváció károsítja az érzelmi szabályozás képességét, növeli a félelemérzetet és csökkenti a biztonságérzetet. A nevelt gyermek nehéz viselkedése – mint az agresszió, az izoláció, vagy a trauma újrajátszása – a trauma adaptációs tünete, és nem akaratlagos rosszindulat. Ez a stressz kihat a kognitív fejlődésre, nehezítve a tanulási készségeket és a társas működést.
III. A Gondozó feldolgozatlan veszteségei és a rezonancia hatás
III.1. A Veszteség és a gondozási kapacitás
A nevelőszülők képzésében központi szerepet kap a saját veszteségek (pl. saját traumák, a nevelt gyermek elvesztésének kockázata, a vér szerinti szülő veszteségei, vagy saját gyermekek veszteségei) feldolgozása. A gyász elakadásának jelei közé tartozik, ha a gondozó nem képes kezelni a különleges napokat, vagy ha érzelmi hullámvasútja nem lassul le .
A nevelőszülői gondoskodás minőségének kulcsa az érzelmi szabályozás (emócióreguláció): a szülőnek képesnek kell lennie a saját belső, szabályozott állapotának fenntartására ahhoz, hogy támogassa a gyermek érzelmeinek szabályozását . Ha a nevelőszülő distresszben van (pl. feldolgozatlan trauma vagy gyász miatt), a kapacitása csökken, és nem képes hatékonyan megnyugtatni a gyermeket .
III.2. A Feldolgozatlan trauma visszaverődése a stílusban
A feldolgozatlan veszteség negatívan befolyásolja a gondoskodási stílust, ami hátráltatja a gyermek gyászfeldolgozását és a biztonságos kötődés kialakulását. A feldolgozatlan veszteség tünetei lehetnek:
Túlzott külső kontroll (heteronóm szabályozás).
Következetlenség a szabályokban.
A testi érintés, szeretgetés hiánya.
Ítélkezés az értő figyelem helyett.
IV. A Trauma transzmissziója: Projektív azonosítás
A trauma intergenerációs átvitelének pszichodinamikai mechanizmusa a projektív azonosítás (PI) . Ez egy háromfázisú folyamat: a gyermek (a kivetítő) tudattalan fantáziában a tolerálhatatlan érzéseit (pl. félelem, harag) a nevelőszülőbe helyezi, majd viselkedésével (pl. súlyos rendbontás) nyomást gyakorol rá . Ha a nevelőszülő saját feldolgozatlan traumája miatt reaktívvá válik, és kiéli a kivetített érzelmeket (pl. merev kontrollal vagy elutasítással), akkor nem tudja feldolgozni és megnyugtató választ adni. Ezzel a traumatikus ciklus bezárul, és a trauma átörökítése folytatódik.
V. A Reziliencia útja: Trauma-Informált gondoskodás
A nevelőszülői reziliencia növelésének legfőbb eszközei a következők:
Trauma-Informált Képzés (TIPS): A célzott tréningek növelik a traumatudást és a gyermek viselkedésének pozitív mentális reprezentációját (positive mind-mindedness) – a viselkedést a trauma következményeként láttatják . Ez csökkenti a gyermek poszttraumás stressz szindróma (PTSS) tüneteit .
Önegyüttérzés (Self-Compassion): Az önegyüttérzés csökkenti a gyermek internalizáló és externalizáló problémáit, mely hatás a szülői melegség és a következetes fegyelmezés által mediálódik. Az öngondoskodás a trauma-informált ellátás etikai felelőssége.
Szakmai támogatás és öntudatosság: Kritikus a nevelőszülő saját történelmének tudatosítása és az intenzív érzelmek (affektusok) tolerálása. A szupervízió elengedhetetlen a projektív azonosítás kezeléséhez és a kiégés megelőzéséhez.
VI. Következtetés: A Gyógyulás Alapja
A nevelőszülő saját veszteségének és traumájának feldolgozottsága a gyermek gyógyulásának alapfeltétele. A nevelő akkor válhat gyógyító tényezővé, ha képes befogadni a gyermek kivetített érzelmi terheit anélkül, hogy saját feldolgozatlan veszteségei miatt reaktív választ adna. A trauma transzmisszióját a szülői érzelmi szabályozás, a trauma-informált tudás és a szakmai támogatás segítségével lehet megszakítani .
Irodalomjegyzék (APA Stílusban)
American Psychological Association. (n.d.). Guidelines on trauma competencies for education and training. 8
Coppens, A. D., & Van Kregten, L. (2020). Caring for Children who Have Experienced Trauma. 9
Garbarino, J. (1994). Defining and Identifying Emotional Abuse. 10
Hillis, S. D., Unwin, H. J. T., Cluver, L., Sherr, L., Goldman, P. S., Ratnayake, P.,... & Bachman, G. (2021). Global minimum estimates of children affected by COVID-19-associated orphanhood and caregiver death. The Lancet, 398(10298), 391-402. 11
Klein, M. (1946). Notes on some schizoid mechanisms. International Journal of Psycho-Analysis, 27, 99-110. 6
Maliken, A. C., & Katz, L. F. (2013). Conceptualizing a bidirectional relation between parental emotion regulation and effective parenting. Developmental Review, 33(4), 310–324. 13
Ogden, T. H. (1994). Projective identification and psychotherapeutic technique. The Psychoanalytic Quarterly, 63(1), 167-194. 6
Rutherford, H. J., Wallace, J., & Katz, L. F. (2015). Parental emotion regulation and support of children's emotion socialization. Social Development, 24(4), 698-713. 13
Saját Veszteségek Feldolgozása a Nevelőszülői Képzésben. (n.d.). A veszteségfeldolgozás elemei a tréning gyakorlatokban. 5
Szabó, V., & Mezei, T. (2024). Az altruizmus és stabilitás szerepe: Pilot felmérés a nevelőszülői motivációkról. Esély, 2024(2). 1
Waller, H. D., & Lyons-Ruth, K. (2019). Relational and developmental considerations in foster care: Insights from attachment theory. Child and Adolescent Psychiatric Clinics, 28(4), 589–601. 2
Zeng, Y., & Neff, K. D. (2023). Self-compassion, parenting, and child adjustment in bereaved families. Journal of Pediatric Psychology. 7